Április 19   Április 19,  Péntek
header-pic

ORDÍTOK BLOG


Na de ki finanszírozza a Kolozsvári Szalonnát?

szamomra inkabb az lenne a kerdes, hogy a Kolozsvari Szalonnat ki finanszirozza?

Szonja Polczer jol hangzik, kar, hogy nem hiheto…2019-ben nem kritizalhatod orbant csak az o beleegyezesevel…..eshat nagyon erdekes, hogy egyetlen ellenzeki media nem kepes eletben maradni, de bezzeg a Kolozsvari…… (Erika)

Valahogy mindig visszajutunk ide. Az érdeklődő hölgy a Facebook profilja alapján Kanadában él. És nem, nem fideszes. Ha hihetünk a profilnak – és szerintem hihetünk – sokkal inkább ellenzéki, mint fideszes. Mégis fontosnak érezte feltenni a kérdést, ki finanszírozza a Szalonnát. És amikor egy olvasónk elmondta, hogy ki finanszírozza, akkor természetesen nem hitte el, sőt, annyira nem, hogy valószínűsíti: maga a Fidesz ad engedélyt és pénzt a portál működéséhez.

Nem mondhatnám, hogy meglepő a dolog. Nem először és valószínűleg nem is utoljára szembesülünk azzal, hogy az ellenzéki oldalról legalább annyian szeretnék vízbe fojtani a portált, mint kormányoldalról. Ennek valószínűleg az lehet az oka, hogy nem álltunk sem ide, sem oda. Mármint a kormánnyal szemben igen, odaálltunk, de az ellenzéki oldalon nem kerestünk magunknak pozíciót és nem is fogunk. Sokszor zúdítottuk már magunkra az emberek haragját, amikor éppen egy ellenzéki párt hülyeségeire mutattunk rá és valószínűleg ez a jövőben sem fog változni. Ahogy eddig, ezután sem áll szándékunkban megfelelni senki elvárásainak. Hogy Erikából mi váltotta ki a gyanakvást – több is ez annál, inkább vádaskodás – azt nem tudom. De azt gondolom, ha fontos, ha ez ismét felmerül kérdésként, akkor beszélni kell róla.

A Kolozsvári Szalonnát az olvasók finanszírozzák. Mindig is ők finanszírozták. Kivéve az indulásnál és az első közel fél évben, mert akkor mi, szerzők finanszíroztuk. A saját adózott jövedelmünkből, a megtakarításainkból hoztuk létre és működtettük fél évig. Úgy véltük – ma is helyesnek gondoljuk az akkori döntést – hogy először le kell tennünk valamit az asztalra ahhoz, hogy az olvasók eldönthessék: akarják-e továbbra is a portált és ha akarják, annyira akarják-e, hogy erre némi pénzt áldozzanak. Akarták. Életben tartották a portált. Ha valaki most milliós havi működési költségekre gondol, az nagyon téved. Ez nem egy bárki által finanszírozott propagandaoldal húsz-ötven-száz munkatárssal, saját szerverparkkal, adminisztrátorokkal, marketing szakemberekkel, informatikusokkal. Ennyien vagyunk, amennyit láttok. Nincs admin, nincs egyéb munkatárs, csak mi vagyunk. Mindent mi csinálunk.

Ennek ellenére egy idő után úgy láttuk, sehonnan sehová nem haladunk. Nemhogy megélni, hanem – és ez volt a sokkal fájóbb – fejlődni sem tudunk a hol ennyi, hol annyi összecsorgott adományból. Márpedig szeretnénk fejlődni, többet, jóval többet adni az olvasóknak annál, amit eddig adtunk. Ezért döntöttünk úgy, hogy előfizetésre van szükségünk. Valamire, ami kiszámítható, amire lehet tervezni, amivel előre tudunk lépni. Gondolom, ez Erikának is feltűnhetett, hiszen éppen az előfizetéses portálunk, a Szalonnázó egyik cikkének megosztása alatt tette fel a kérdést.

Ahhoz, hogy a Szalonna ne szűnjön meg, hanem maradjon olyan, amilyennek az a fél millió ember szereti, aki rendszeresen olvassa és hogy ingyenes maradhasson, létrehoztuk a Szalonnázó nevű portált, amelyik előfizetéshez kötött. Nem, ebből sem gazdagszunk meg, jelenleg még a megélhetéshez is kevés. Áprilisban a mai napig 1000 euró alatti előfizetés jött be. Ebből kell kihoznunk a működésünket és ki fogjuk hozni. Mert hiszünk benne és hiszünk abban, hogy holnap, a jövő hónapban, három hónap múlva több lesz és felépíthetjük közösen az olvasókkal azt a portált, amit mi örömmel írunk, ők örömmel olvasnak. És bízunk abban, hogy az előfizetések növekedése hamarosan lehetővé teszi a bővítést, új szerzők, új, csak nálunk olvasható cikkek megjelentetését. Addig pedig mi dolgozunk erőn felül, mert nincs más, aki ezt megtehetné helyettünk.

Azt hiszem, Erika nincsen tisztában azzal, hogy egy független véleményportál működése és egy valaki által pénzelt – függetlenül attól, hogy a finanszírozó egy párt vagy egy üzletember, szervezet, vállalkozás – portál működése nem összevethető. Mi itt néhányan kockára tettük mindenünket – a saját kevés megtakarításunkat, a jövőnket, az időnket, de még a magánéletünket is – azért, mert hiszünk valamiben. Hiszünk abban, hogy a szavaknak ereje van és abban is, hogy a gondolatot nem lehet ketrecbe zárni. Nálunk nem trillázik a telefon fizetésnapon, mert nincs fizetésnap. Valahogy minimumon kihozzuk a létünket, de nem titok: előbb vagy utóbb – inkább előbb – meg kell élnünk ebből nekünk is és mindenkinek, aki majd csatlakozik hozzánk. Nálunk nincs kényelmes szerkesztőség, csak virtuális szerkesztőség van. Én ezeket a sorokat éppen a saját nappalimban írom, konkrétan a földön ülve, mert beszakad a hátam az egésznapos ücsörgéstől és kifolyik a szemem a monitortól. De ez az én bajom. Szóval így éldegélünk. Európa több országában ráadásul.

Arról, hogy 2019-ben nem lehet kritizálni Orbánt, csak az ő beleegyezésével, el kell mondanom, hogy a mai világban ezt már senki, egyetlen diktátor sem tudja megoldani. Ha a hirdetési bevételekből próbálnánk megélni, akkor valóban halálra lennénk ítélve. De nem próbálunk, az a piac irányított, esélytelen bevételhez jutni. Ha Magyarországon próbálnánk regisztrálni a portált, valószínűleg igen sok akadályba ütköznénk. De a portál Spanyolországban működik – hivatalosan, bejegyezve, adót fizetve – (az előfizetői adatok sem hozzáférhetőek máshol) és mivel nem sértünk törvényt – legfeljebb egyesek érdekeit -, a spanyol hatóságok nem zaklatnak minket. És vissza is kanyarodtunk az előfizetéses oldalhoz – ide is teszem a linket, hátha Erika szeretne előfizetni rá, havi 2000 forint nem olyan nagy összeg mindenkinek -, mert ez az egyetlen módja a túlélésnek. És a végére – nem Erikának, hanem azoknak az olvasóinknak, akiket érdekel – ha igaz, jövő héten már egy teljesen új oldal fog várni mindenkit. Tematikus keresőkkel, slideshow-val, jól áttekinthető címlappal és minden ilyen fontos dologgal. Haladunk lépésről lépésre ameddig célba nem érünk, vagy el nem hasalunk.