Nem hiszem, hogy létezik a politikával akármennyire is napi szinten együtt élő, a politikát az átlagosnál nagyobb kanállal fogyasztó állampolgár, aki maradéktalanul fel tudná sorolni a nem létező köztársaság elnöki székében ülő ember legnagyobb bűnös hallgatásainak, passzív közönyének és mindenbe beleszarásának valamennyi állomását. Vagyis azokat a pillanatokat, amikor meg kellett volna szólalnia, de ő hallgatott; […]