Valahányszor Novák Katalin boldogságtól sugárcó arcára nézek, mindig elfog valami szűkölő félelem, hogy esetleg egyszer, valamikor a távoli jövőben történik valami, aminek következtében önálló döntéseket hozhat. Mármint azon túlmenően, hogy kiszedeti-e a szemöldökéből a túlburjánzást, vagy hogy testre simuló ruhában óhajt-e megjelenni a nyilvánosság előtt. Olyan döntéseket, melyek az én életemet, a szeretteim életét is […]