Vajon hol fognak majd menedékjogot kérni, ha a szükség úgy hozza?

Majd valaki biztosan megfejti, hiszen rengeteg bölcs ember foglalkozik a magyar közélettel és politikával, hogy miután Orbán Viktor szombaton a kongresszusi kampánybeszédben hosszan beszélt a magyar zsidóság védelméről, vagyis arról, hogy a magyar zsidókat meg kell védeni a migránsoktól, és ezt a Fidesz tudja megtenni (vagyis elképzelhető, hogy a minden szavazatért lehajolni kénytelen állam- és kormánypárt valószínűleg azt mérte, hogy létezhetnek még olyan el nem köteleződött szavazók, akiket ezzel a narratívával mozgósítani lehet; a magam részéről kizártnak tartom, bár nekem nincs bejárásom a Fidesz főhadiszállására), Szijjártót milyen megfontolásokból utasították arra, hogy ma közös sajtótájékoztatót tartson a köztudottan antiszemita nézeteket valló Remigijus Žemaitaitisszal, a Nemunas Hajnala nevű radikális jobboldali populista litván párt elnökével Budapesten. Akit azért tettek ki a korábbi pártjából, és azért volt kénytelen lemondani a képviselői mandátumáról is és új vállalkozásba fogni, mert a balti ország független alkotmánybírósága megállapította, hogy rendszeres antiszemita kirohanásaival és az általa propagált gyűlöletbeszéddel megszegte parlamenti esküjét és Litvánia alkotmányát.

Ha ezt figyelembe veszem, akkor azt is be kell látnom, mennyire álságos a kérdésem, amihez nem kellenek okos emberek, maga Szijjártó miniszter válaszolta meg ezen a szégyenteljes közös sajtótájékoztatón: Žemaitaitisz jó elvtárs, már több ízben lehetett rá számítani az úgynevezett nemzetközi vitákban (értsük jól: az Európai Unió ellen folytatott orbáni szabadságharcban), mindig támogatta a hozzá hasonlóan patrióta Orbán-kormányt (nem Magyarországot!), és hát a hozzá hasonló szájhazafiak erősödése nélkül Brüsszelt nem tudja elfoglalni Orbán, és ezzel kéretlenül megmenteni Európát. Ezért hétfőn a Fidesz és Orbán személyes hatalmi érdekei sokkal fontosabbak, mint amennyire szombaton fontos volt az antiszemitizmussal szembeni zéró tolerancia, a magyarországi zsidó közösség biztonsága, amelyet ugye csak a Fidesz tud megvédeni. Mint látható, az ilyen véres szájú antiszemitákkal való összeborulás sem képez akadályt ebben.

Ez talán nem annyira érdekes, mint az a másik kérdés, hogy vajon mit óhajtott mondani azzal Lázár János vasúti és egyéb közlekedéssel szorosan összefüggő katasztrófákért felelős miniszter, hogy könnyen lehet, hogy ebben a minőségében (mármint miniszteri, ha jól értem) az utolsó közlekedésinfót tartja. Mivel szerintem három hónappal a soron következő választás előtt kissé korainak tűnik azt mondani, hogy véget vet ennek a gyakorlatnak, elképzelhető, hogy Gulyás Gergely állításaival és erősködésével (a választás előtt már nem nyúlnak a saját szabályaikhoz, nem piszkálják az alaptörvényt sem), és Magyar Pétert elmebetegnek nevező kirohanásával szemben mégis előállítják azt a helyzetet, hogy Lázár lesz a miniszterelnök-jelölt, akit a választás eredményétől független Orbán elnök felkér kormányalakításra? Erre tényleg nem tudom a választ, szemben azzal, amit eddig is tudtam én is, meg mindenki más is, például, hogy a szerintük kényelmes választási győzelmüknek megágyazó sikeres kormányzása bizonyítékaként a szélsőjobbos populista kormánypárt hiteleket vesz fel azért, hogy a választási osztogatását finanszírozni tudja. A legutóbbi 3 milliárd eurós hitelfelnek is ez a szomorú sorsa. De ezt most elengedem, mint ahogy azt is, hogy vajon csak rémeket látnak azok, akik azt valószínűsítik, hogy egy borítékolható választási vereség körvonalainak láttán a Fidesz mégiscsak átalakítja a közjogi berendezkedést, annak ellenére is, hogy sajnos a jelenlegi örökös miniszterelnöknél nem találtak jobbat az állampártban. Ennek mielőbb ki kell derülnie, és nélkülem is ki fog derülni.

Kanyarodjunk vissza oda, hogy a saját honfitársait szlovákozó, petermagyarozó fiatal demokraták, akiket a szlovákiai magyarok kollektív jogtiprása nem hozott lázba annyira, hogy Robert Ficóval szembeforduljanak a Beneš-dekrétumok körüli ordas maszatolás ügyében, közben külföldi bűnöző politikusokért törik kezüket-lábukat. Nem volt elég, hogy menedéket nyújtottak Marcin Romanowski korábbi lengyel igazságügyminiszter-helyettesnek, akit hazájában pénzügyi bűncselekmények (közpénzek pártérdekből történt elherdálása) miatt köröznek,  és aki nemcsak menedékjogot kapott Magyarországon, de az Alapjogokért Központnál minden bizonnyal zsírosnak számító állást is, immár a vele együtt bukott volt főnökét és az ő nejét is a nevükre vették. Zbigniew Ziobro volt igazságügyi minisztert súlyos pénzügyi visszaélések vádja elől menekülve kért és kapott menedékjogot Magyarországon, ahova magával hozta az EU-nál dolgozó feleségét, Patricja Koteckát is, az akkoriban kormánypropaganda-szócsőként működött lengyel köztelevízió korábbi vezető munkatársát. Ziobrót hazájában nem kevesebb, mint 26 bűncselekménnyel vádolják, egyebek mellett egy bűnszervezet létrehozásával és irányításával, valamint hatalommal való visszaéléssel személyes és politikai haszonszerzés céljából. Ziobro elvtárs, akárcsak Žemaitaitisz elvtárs (akárcsak Gruevszki elvtárs) jó elvtárs, Szijjártó és tárcája szerint ők csak egy áldozatot fogadtak örökbe, aki Lengyelországban politikai üldöztetésnek lenne kitéve. Magyarul: az elkövetett bűneiért a lengyel igazságszolgáltatás előtt kellene felelősséget vállalnia, de ő inkább megfutamodott feleségestül, mert Magyarország kormánya egyetért vele abban, hogy Lengyelországban a demokrácia és a jogállam válságban és veszélyben van. Az mindig csak akkor van veszélyben, ha a magukat patrióta mázzal leöntő, egyébként folyamatosan a közpénzek körül sündörgő, minden morális szempontot a működésükből kiiktató, a demokráciát és a jogállamot a hatalmuk kiterjesztésének és bebetonozásának akadályaként tételező, a nemzet és a haza szuverenitásának csatakiáltásaival öblögető, arra hivatkozva bármilyen bűncselekmény elkövetésére feljogosító Európa-ellenes szélsőségesek kerülnek célkeresztbe. A megfontolás ugyanaz, mint a litván antiszemitához való dörgölőzésben: az elsődleges, minden mást (elveket, értékeket, nemzeti érdeket, a magyar közösség védelmét) felülíró szempont Orbán személyes érdeke. A külpolitikában, a nemzetközi kapcsolatokban, a Trump porcelánbolti elefántszerű ámokfutásán felbátorodva a korrupt, nehézsúlyú vezető érdekei szerinti kapcsolatépítés. Köztörvényes bűnöket követett el? Antiszemita? Gyűlöli a magyarokat? Megvédjük, menedéket nyújtunk neki, a saját szövetségeseinkkel szemben is kiállunk mellette, ha minket dicsér, minket támogat, dicsőit és azt a látszatot tudjuk kelteni, hogy vele többen vagyunk.

Lehet, hogy erőltetett a párhuzam, de annyira azért nem. Robert Ficó szövetségére szükségük van ahhoz, hogy bomlasztani tudjanak az Európai Unióban, tehát nem rúgnak rá kettőt a szlovák magyargyűlölő haverjukra a felvidéki magyarok kollektív bűnösségét rögzítő, ma is érvényben lévő (mai napig elvesznek tulajdont a németeket és magyarokat kollektíven bűnösnek kimondó eme dekrétumok alapján), 1945-ös Beneš-dekrétumok miatt, amelyeknek kétségbe vonása, nyilvános „tagadása” akár hat hónap szabadságvesztést vonhat maga után, de a bukott lengyel kormány bűncselekmények elkövetése miatt körözött sötét figuráit tárt karokkal öleli a keblére. Hiszen amikor nem az ő barátaik kormányoznak, akkor diktatúra van, a patriótákat meg üldözik. Mert Szijjártó és a főnöke, akik fennállásuk óta követelik maguknak a tiszteletet és a Magyarország belügyeibe való be nem avatkozást, a szuverenitásuk tiszteletben tartását, eldöntötték, hogy Lengyelországban diktatúra van, ők pedig felülbírálhatják egy másik uniós tagállam, Lengyelország hatóságainak döntését. Ők itt, mindenféle bizonyíték, nyomozás, tárgyalás nélkül biztosan tudják, hogy nem korrupcióról, bűnszervezetről, egyéb köztörvényes bűncselekményről van szó, hanem politikai üldöztetésről. A magyar kormánynak és a magyar hatóságoknak jogában áll rászabadítani Magyarországra olyan embereket, akikről okkal lehet feltételezni, hogy bűncselekményeket követtek el. Tehát Robert Ficónak és a szlovák kormánynak nem tesznek szemrehányást, hiszen Ficó vétószavazatára szükségük van a belga főváros elleni harcban, és mert a szlovákiai magyarok amúgy sem szavazhatnak rájuk a parlamenti választáson, kit érdekelnek. A bűnöző lengyelek mellett kiállnak a kardjukat csörtetve a hivatalban lévő lengyel kormány és a halódó belga főváros felé, holott a lengyel bűnözők ugyanúgy nem szavaznak a magyarországi választáson.

Hát mit lehet erre mondani? Következetes külpolitika, következetes képviselete a nemzeti érdeknek. Ja, nem. Egyvalamiben következetesek: nem hagyják az út szélén a politikusbűnöző haverjaikat, minden vállalhatatlan, rossz arcú, erkölcsileg züllött alakot maguk köré gyűjtenek, akik mivel pontosan ugyanolyan romlottak, mint ők, támogatják őket az Európa elleni háborújukban. Ez mindennél fontosabb, a zsidó közösség, a felvidéki magyarok (korábban az erdélyi magyarok) vagy éppen a saját polgáraik csak ezután következnek a prioritási listán, és ez már így is marad, amíg a korrupció és a nihilizmus Orbán-kormánya hatalmon van. Vajon ők majd hol fognak menedékjogot kérni, ha a független magyar igazságszolgáltatás színe elé kellene majd esetleg valami csoda folytán járulni? Na hol?