Érdekes, ahogyan így elbeszélgetünk egymással, a „közönség” meg én. Hálásnak kell lennem, amiért Johann Gábor és Luca (részint kár, részint nagyon szomorú, hogy itt már egyikük sincs velünk) rászoktattak a „kommentek” olvasására. Kertész Ákosnak mondtam néhány évtizeddel ezelőtt: tegnap megvettem a könyvedet. Te voltál az? - kérdezte. Pedig akkor még az én drámakötetemből két nap […]