Olyan érzésem van, mintha egy közepesen gagyi, üzleti alapon, mesterségesen létrehozott, ám népmesének hazudott párhuzamos valóság foglalna el egyre nagyobb teret az életemben. Talán sokan olvasták Michael Ende Végtelen történetét (aki kedveli a szerzőt, és még nem olvasta tőle a Momo-t, tegye meg. Érdemes), melyben a Semmi lassan, ám könyörtelenül felemészti Fantázia világát. Itt is […]