Igyekeztem rápihenni a dologra, mert végtére én is csak ember vagyok valahol, nem terhelhető a végtelenségig sem az idegrendszerem, sem az erkölcsi érzékem, és nem akartam olyasmit leírni, amit holnap, egy hónap múlva, öt év múlva kínosnak fogok érezni. Egy jó alvás, és egy csésze gyümölcstea többnyire segíteni szokott, kombinálva egy kiadós sétával. Mondjuk második […]