Ha éreznék magamban kellő erőt hozzá, akár el is mélyülhetnék a valóban legmagasabb indulati szinten hömpölygő győztesek és legyőzöttek közötti parlamenti iszapbirkózásban, az indulatos szóváltások és odamondogatások velejében (azért az kimagaslóan vicces, amikor Takács Péter próbálja leverni Hegedűs Zsoltot, mint vak a poharat), de igazából nemcsak az átmeneti erőtlenségem miatt nincs ennek semmi értelme, hanem […]