Micsoda lista ez

Von der Leyennek minden szó fájhatott: a fél világ arról beszél, mi történt Magyarországon – írja az Orbán Balázs érdekeltségébe tartozó Mandiner pártlap egy hétfő reggeli propagandacikkében. Gyorsan meg is néztem, hogy mégis mi történt, ami miatt a fél világ felbolydult, de mint kiderült, a cikk szerzője arról a kongresszusnak nevezett, választási kampányt berúgó csodálatos eseményről ömlengett, amely igazából embert nem érdekelt a digitális honfoglalás ellenére se. Két dolog van, ami miatt azt mondhatjuk, hogy emlékezetes marad ez az esemény. Az egyik az, hogy Tóth Gabi visszatért a Fidesz kebelére és bántóan rosszul elénekelte az Eye of the tiger című dalt, a másik pedig az, hogy Magyar Péterék „ellopták” a kormány választási szlogenjének domain nevét, ami szerintem akkora fiaskó, amit még simán megemlegethet a Fidesz. Elvégre rajtuk röhög a fél ország és nem arról beszél, hogy melyik fideszes barom milyen nagyszerű beszédet mondott. A választási kampány végső soron nem most kezdődött, eddig is közpénzből tolták a saját kampányukat, és uszítottak mindazok ellen, akik nem értenek velük egyet. Semmi sem változott azáltal, hogy vélhetően több száz millió forintból megrendeztek egy gyűlést, ahol ismételten a szekta tagjai vettek részt.

A Mandiner sem a beszédekből kerekített nagyszerű cikket – persze azért azt sem hanyagolta el, hiszen ki volt adva a parancs, mit kell posztolni és mikor -, hanem abból, hogy milyen remek politikai vezetők biztosították a támogatásukról Európa önjelölt erős emberét. Ide is  raknám a névsort, nehogy valaki lemaradjon róla: Giorgia Meloni, Andrej Babis, Benjamin Netanyahu, Aleksandar Vucic, Javier Milei, Marine Le Pen, Alice Weidel, Santiago Abascal és Donald Trump. Már csak néhány ezeknél is nagyszerűbb név hiányozik innen, mint Vlagyimir Putyin, Kim Dzsongun, Hszi-Csin ping és néhány további diktátor a világ más részéről. Nem tudom, de én nem nagyon döngetném a mellem, ha olyan kétes figurák üzennének nekem, akiktől a fél világ szeretne már végre megszabadulni. Persze tudom, hogy ez egy speciális politikai közösség, ahol a szélsőségesebb nézeteket vallók előszeretettel gratulálnak egymásnak, igaz, hogy Milei és Meloni kissé kilóg ebből a sorból, hiszen valóban sok kérdés vetődik fel az ideológiájukkal kapcsolatosan, de az igazság az, hogy országaik polgárai támogatják őket.

Ettől függetlenül arról van szó, hogy egy sor olyan vezető küldött üzenetet a magyar miniszterelnöknek, akiknek a megítélése világszerte minimum kétséges. Nem hiszem, hogy ettől Von der Leyen vagy bármelyik európai vezető görcsbe rándult volna, hiszen mást sem bizonyított Orbán, mint hogy egy olyan közösség tagjává vált, amely elég nyíltan megy szembe a legtöbb európai értékkel. Trump vagy Netanyahu ugyanis nem arról híresek, hogy ellentmondást nem tűrően követnék a törvény betűjét és arra törekednének, hogy a jogállami normákat betartsák, mint ahogy Vucic vagy Le Pen sem éppen erről híres. Az tény és való, hogy Orbán egy olyan közösség tagjává vált, amely egyre jelentősebb támogatói bázissal rendelkezik, de hát annak idején a nácikat is milliók támogatták, ez viszont nem tette a működésüket kevésbé pusztítóvá vagy jogossá. Orbán egy jobboldali fordulatot szeretett volna véghezvinni Európában és ezen belül is az EP-ben, de könnyen lehet, hogy pont ő lesz majd az, aki hamarosan hiányozni fog a sorból, hiszen ha az áprilisi választásokat elveszíti, akkor ellenzékből hiába fog karattyolni, pláne ha esetleg felelősségre vonják a maffiarendszere vezetőit, akkor a börtönből.

Az sajnos vitathatatlan, hogy egyes országokban egyre jobban erőre kap a szélsőséges jobboldali politizálás, mivel olyan ígéreteket tesznek, amelyekkel sikeresen érik el a fiatalokat, akiknek semmiféle emlékük nincs a fasizmusról. Ez történik Németországban és Spanyolországban is, ahol egyesek felültek a szélsőjobb hazugságainak, noha azért ez még nem volt elég ahhoz, hogy a hatalom közelébe kerülhessenek ezek a pártok. A spanyol és német fiatalok is évek óta várják az áttörést, amely eddig nem jött el, mivel a társadalomnak még mindig van egy olyan része, amely megélte a fasizmust, vagy az elnyomás más formáit, ezért soha nem szavazna egy olyan pártra, amely ezekért az „értékekért” áll ki. Akkor sem, ha egyébként olyan ígéreteket tesz, amelyekkel esetleg egyet is értene. Elég ugyanis egyszer bedőlni egy ilyen hazugságnak, és az ember egy diktátornak ad lehetőséget arra, hogy kiélhesse a gyermekkori vágyait vagy álljon bosszút a traumáiért egy egész országon. Orbán ezt megtette, hiszen 15 éve van hatalmon, de Trump is igen ügyesen használja fel a lehetséges 8 évét – már ha meg nem változtatja az alkotmányt az elnöksége vége előtt – és elérte, hogy egyetlen év alatt eljutott oda, ahova Orbánnak is évekre volt szüksége.

Lehet, hogy idővel lesznek újabb szélsőjobboldali európai kormányok, viszont ezekkel vélhetően már nem fog tudni olyan kapcsolatot ápolni a Fidesz, amilyet szeretne. Ezek a pártok és vezetőik ugyanúgy jönnek és mennek, mint minden más párt vezetői. Az emberek ugyanis egy idő után vagy felismerik a valóságot, vagy belefáradnak abba, hogy éveken keresztül ment az ígérgetés, de azon túl, hogy felhergelték az embereket, olyan sokkal nem tették jobbá az életüket. Aki ugyanis azt várja egy szélsőjobboldali kormánytól, hogy majd egyik pillanatról a másikra jobbá teszi az életét, az óriásit téved, a megélhetési válság ugyanis nem a bevándorlók hibája, hanem a nem megfelelően működő gazdaságpolitikáé. A változáshoz szakemberek kellenek, nem pedig zászlót lengető, elképesztően hazafias politikusok, akiknek egyébként fogalmuk sincs arról, hogy miként lehetne helyrehozni a legfontosabb problémákat az országban.