Miután a kolléga tegnap az előválasztási mozgolódásoktól egyet hátralépve kulturális dimenzióban felvázolta, mennyire lesújtó, amikor a Nemzeti Színház igazgatója az árokparti libaszar szintjén definiálja saját magát, illetve megállapította azt is, hogy képtelenség eldönteni (de talán nem is fontos), hogy Vidnyánszky Attila előbb volt énképzavaros, a saját ökörségeit mindenkire ráerőltető, a közvagyont sajátjának gondoló, vitázni gyáva, […]