Szeptember 22   Szeptember 22,  Kedd
header-pic

TUDATREPEDÉS


Jó lesz ez ide, falura a tanulatlan büdösbunkóknak

Orbán 2016-ban, Bakuban koszorút helyez el Hejdar Alijev azeri kommunista diktátor sírjánál (Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda)

Aki Marx szobrot koszorúz, az idegengyűlöletből ne oktasson senkit, mert az idegengyűlölet nagy mesterét Karl Marxnak hívták.

Tudom, a levéltetvek mikroszkóp alá helyezésére nem érdemes időt pazarolni, ezért a fentihez hasonló megszólalások elemezgetéséhez is túl rövid az élet. Ámazonban megint kénytelen vagyok kivételt tenni. Tegyük ide a felvetést, amire a fenti elmés, magvas, jó lesz ide, falura a tanulatlan büdösbunkóknak típusú válasz született.

Nem érdekli az ellene folytatott kampány, sokkal jobban aggasztja, hogy a magyar miniszterelnök a túlzott nacionalizmus lejtőjén halad, másokkal szemben politizál, elutasít másokat, nem enged be szerencsétleneket, mivel a menekültek mindenekelőtt szerencsétlenek, (…) és én az idegengyűlölet minden formáját ellenzem. Jean-Claude Juncker szerint ez a fajta nacionalizmus és mások elutasítása háborúhoz vezet.

Mielőtt rátérnék a szóban forgó levéltetű mikroszkóp alatt megfigyelhető viselkedésének elemzésére, hozok egy másik, sokkal földhözragadtabb példát. Alátmasztandó, hogy az ilyen morális fölénynek álcázott pálinkaszagú böfögések egy nagyon is kiszámítható keretrendszerbe illeszkednek, és mint ilyenek, tökéletesen leírják a levéltetvek eme családjába illeszkedő egyedek faék egyszerűségű, szereptévesztett, arrogáns világnézetét.

Bayer Zsolt 32 ezer forintért bérel egy 49 négyzetméteres önkormányzati lakást a Várban, ivócimborája karmelita szomszédságában. Pardon: egészen pontosan 31737 forintért (ezt költségelvű lakbérnek csúfolják uraságék). A sajtó lakásszerzésének körülményeiről érdeklődve megkereste az ötös számú állampárti babérkoszorút, aki közölte, ugyan az égvilágon semmi közük nincs hozzá, de azért nagylelkűen válaszol. Többek között ezt:

Szokjanak le végre arról, hogy mindenkit baszogatnak, aki merészel a várban lakást szerezni magának ilyen módon. Ha ennyire idegesíti magukat, hogy fideszes is lakhat a várban, talán kezdeményezzék, hogy törvény mondja ki, aki kormánypárti, nem lakhat a várban, legfeljebb, ha tízszer-százszor annyi bérleti díjat fizet, mint bárki más.

A kommunikációs algoritmus egyszerű és végtelenül eredményes: érdemben nem válaszolni az alapfelvetésre, ehelyett személyeskedni, megsértődni, kikérni magunknak, hogy bezzeg mások, na, azok ne pofázzanak nekünk, ha meg véletlenül éppen semmilyen összeesküvés-elmélet, városi legenda, vagy veretes hazugság nincs kéznél, akkor pedig átmenni mártírba, és rosszindulatú támadásként beállítani a jogos kérdést. Amit nem mellesleges kötelezően és érdemben (!) meg kellene válaszolni. Mivel a közpénzzel zabáltatott udavari seggnyaló 32 ezres lakbérének nincs, viszont az ivócimborája és gazdája európai hatalmi törekvéseinek egészen súlyos következményei vannak az ország és a kontinens jövőjére, beszéljünk erről a síkostoba, félműveltségről és szellemi alultápláltásgról tanúskodó, lábszagú marxozásról (lásd egyebütt sorosozás, migránsozás, globalista karvalytőkézés, ájemefezés, birodalmazás, álcivilezés, miegymásozás). Ami a politikai pragmatizmus, egy erkölcsileg elmezavaros alak gátlástalan hatalommániájának szempontjából teljesen érthető, ezzel egyidejűleg azonban szégyen és gyalázat.

Az, hogy Marx elméleteinek jó része 2019. április elsején fenntartásokkal kezelendő, az ténykérdés. Ennek a világon semmi köze ahhoz, hogy én nem tartozom azon lángelmék közé, akik átrágták magukat a Tőke összes kötetén, viszont egyetemi tanulmányaim során nem egyszer találkoztam Marx nevével, pedig nem 1975-ben, hanem a kétezres években diplomáztam. Az, hogy az úgynevezett marxizmus nevében történtek olyan gyalázatos világpolitikai fordulatok és események, amelyeknek alig, vagy nagyon kevés közük van a szerző eredeti, sokszor idealisztikus felvetéseihez, az szintén nehezen cáfolható. Ez nem változtat azon, hogy Marx 2019. április elsején is megkerülhetetlen mérföldkő a társadalomról való gondolkodásban, csak legfeljebb a felcsúti stadion tövéből ez nem látszik. Az, hogy egy felcsúti sufnijogászba oltott kocafocista arra vetemedik, hogy Marx hatalmas szellemi teljesítményét – amire kultúrember semmilyen körülmények között nem legyinthet – ezzel a műveletlen büdösbunkósággal üti el, miszerint Marx a gyűlölet nagymestere (mert ha Marx a gyűlölet nagymestere lett volna esetleg, akkor ez feltétlenül feljogosít egy feleslegesen taníttatott megélhetési politikust arra, hogy élő embereket uszítson élő emberek ellen, ugye), megint egy olyan megnyilvánulás, amitől az ember azt is szégyelli, hogy egy nyelvet beszél a megszólalóval.

Orbán ott koszorúzott kommunista emlékművet 2017-ben, ahova korábban a lábát se tette volna be: Pekingben, a Tienanmen téren.  (MTI Fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs)

Az, hogy Orbán egy suttyó, falmelléki szotyolaköpködő, az nem az én értékítéletem, hanem a fentihez hasonló megnyilvánulásokból következő evidencia. Nem csak azért, mert vele ellentétben Marx soha nem volt olyan helyzetben, hogy demokratikus politikai felhatalmazással élet és halál kérdéseiről döntsön (mondjuk Sztálinnal vagy Hitlerrel vagy éppen Horthyval is ellentétben), hanem mert szemben Orbánnal, Marx például olyan alapossággal vizsgálta a kapitalista berendezkedés alapvető elemeit és szociológiáját ahogy azóta is kevesen. Ráadásul ezzel a módszerrel olyan következtetésekre is eljutott, amelyek még a Tőke megjelenése után 150 évvel bekövetkezett pénzügyi válság megértésében is használható információkat hordoznak. (Bővebben minderről: ITT olvashat.)

Továbbá – nagyon figyeljenek az orbánisták – Marx írta körül először, milyen elnyomási és kizsákmányolási formák bújnak meg a piaci mechanizmusok mögött (kéményen dolgozó kisember versus idegenszívű háttérhatalmi-birodalmi érdekek); a neoliberalizmus, az egyes államoknál sokszor alighanem nagyobb hatalommal rendelkező óriáscégek és a brutálisan növekvő vagyoni egyenlőtlenségek korában (na vajon ki döngeti téglaporosra a mellét ezzel?) talán nem szorul magyarázatra, miért térnek vissza manapság oly sokan Marx tanaihoz. Nem csupán isiászos politikusok, hanem tudósok, közgazdászok, filozófusok, társadalomtudósok egyaránt. Remélem, nagyon figyelnek az orbánisták, és ne csak azért figyeljenek, mert aki Horthy Miklóst nagyszerű államférfiúnak minősíti (akinek közvetlen politikai döntéseihez emberek százazreinek halála szorosan kapcsolódik), annak legfeljebb annyi dolga lehet még az életben, hogy naponta felköp és alááll. Hanem azért is figyeljenek, mert hitvány félistenük pontosan a tudatlanságukra apellál, amikor Marx életművét erre a leegyszerűsítő hazugságra redukálja csak azért, hogy egy öblöset kommunistázhasson.

Igen, a Kommunista Kiáltvány kommunista jellegén túl – amivel természetesen ökölbe lehet szorítani az olvasni, tanulni, művelődni lusta népek agyát – a globalizáció tendenciáit vizsgálta. Aktuálisan szólva azokat a folyamatokat, amelyeket kétpofára köpköd a NER – amely öndefiníció szerint természetesen nem része a pénzelitnek, á, dehogy – viszont a nemzetállami törekvésekkel és vadnacionalizmussal véli megállítani azokat a globalizációs tendenciákat, amelyek miatt mindmeghalunk. Marx – Engelsszel együtt, akinek nagyban köszönhető, hogy a gyűlölet nagymesterének egyáltalán eszmetörténeti jelentősége lett és nem süllyedt el a feledés homályában – számos esettanulmánnyal demonstrálta például azt, hogy a tőke törvényszerűen olyan helyekre vándorol, ahol olcsó a termelés és olcsó a munkaerő (faszt vagyunk mi összeszerlőüzem, alacsony hozzáadott értéket teremtő gyarmat, ugye). Szintén Marx írta le elsőként azt a mai napig aktuális jelenséget, amely a fizetések csökkentésére irányul, ezért az ő segítségével könnyen megérthető a termelési kapacitások elmozdulása az olcsó munkaerő irányába. Marx azt is jól látta, hogy a termelékenység állandó növelése mindeközben negatív hatással van az erőforrásokra, amelyek viszont nem végtelenek, e tekintetben elméletei akár ökológiai viták megalapozói is lehetnek.

Igen, mindezek mellett az alapvető kérdést nem lehet, és senki nem is akarja megkerülni, de ezt nem helyettesíthetik az ilyen selejtes, hazug démonizálási kísérletek, mint amit Orbán az őt ért bírálatra kocsmai stílusban előadott. Mert ha Marxot a szocializmus és a kommunizmus legbefolyásosabb teoretikusának tekintjük, akkor tegyük már fel azt a baszott kérdést is, amit a jobboldali erkölcsi fölény torzra hízott teste  mindegyre eltakar: mekkora az ő felelőssége abban, hogy Sztálin-féle tömeggyilkosok az elméleteit magukévá tették, a gyakorlatba ültették, egyáltalán ő úgy képzelte a rendet, ahogyan azt a Sztálin-féle tömeggyilkosok a saját maguk számára lefordították? Nos, lehet erre orbánista, egysejtűekre kalibrált válaszokat adni, de az legfeljebb róla és azokról állít ki szegénységi bizonyítványt, akik nem ismerik az életművet, de van róla véleményük, és azt a legalantasabb célokra használják.

Az van, hogy miközben egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy Marx teljesen független (és felmenthető?) volna elméletei utólagos értelmezéseitől, azt is érdemes látni, hogy ezek az interpretációk sokszor teljesen más kontextusban jelentek meg, mint amelyeket a szerző annak idején szánt nekik. Marx legsúlyosabb deficitje az, hogy nem hagyott az utókor számára világos elméleti keretrendszert a politika és az állam szerepéről. Akik ezt a szemére hányják, azok eltagadják azt a tényt, hogy meg akarta írni ezeket, de már nem volt rá ideje. Pedig azokban az írásokban valószínűleg pontosan a helyükre kerültek volna a jog és az igazságszolgáltatás valódi jelentései. Aki kellő körültekintéssel vizsgálja a műveit (a felcsúti sufnijogász nem tartozott soha ezek közé, a felületes handabandákkal lehet választásokat nyerni, népműveléssel aligha), az pontosan tudja, hogy jogelméleti fejtegetései hiányosak és nem szisztematikusak, ennek köszönhető, hogy jogi értelemben nihilistának tartják és az is, hogy ezeket a hiányosságokat a Sztálin-féle véreskezű gyökerek ki is használták.

Ez itt nem Marx védőbeszéde volt, hanem az afölötti elborzadás, hogy Magyarország miniszterelnöke milyen porbafingó, sekélyes intellektuális alapfelszereltség birtokában vagdalkozik, amikor az egyre többek számára nyilvánvaló embertelen gazemberségeire valaki rámutat. Nem állítottam, hogy a teljes marxi életmű szakértője, vagy legalább pontos ismerője volnék, de azt igen, hogy aki Marxot az idegengygűlölettel azonosítja azért, hogy ne saját, politikai értelemben kifizetődő idegengyűlöletét kelljen érdemben megmagyaráznia/cáfolnia, az egy ócska senkiházi. Aki Kína és Oroszország seggéből kilógva, azeri tömeggyilkos diktátorok sírja előtt leborulva, Lenint helytelenül idézve, a kibaszott szövetségeseit sértegetve és hátba szúrva, Nagy Imre szobrát az éj leple alatt eltüntetve (Horthy restaurációját hagyjuk is) kéri ki magának, hogy ő nem egy véresszájú, nacionalista provokátor, aki a pusztulás felé taszítja Európát (bezzeg a marxisták), azt valószínűleg az óvodában is mindenki utálta. Csakhogy miközben az magánügy volt, az, hogy miképpen égeti az országot a világ előtt, az egyáltalán nem magánügy.

De ha már itt tartunk, a slusszpoén kedvéért: egy halott gondolkodó, egy sosem volt politikus emlékművét megkoszorúzni, illetve politikusként ma élő emberek ellen uszítani a világot, ahogy a csövön kifér, nem egy lapon emlegethető gaztettek. Ha pedig Marx a gyűlölet nagymestere volt (akinek az elméleteivel rengeteg emberi életet követelő diktatúrákat legitimáltak), akkor legyenek szívesek ezután a melldöngető keresztény értékekkel való házalás közepette azt is szóvá tenni, hogy Jézus Krisztus tanításai nevében hány embert mészároltak le az emberiség történetének során. Nem mellesleg ahol az ország miniszterelnöke ennyire híján van a tudásnak és azt ennyire büszkén hangoztatja, ott akkor is tragédia felé araszolna az ország, ha ez az ember történetesen nem követne el mindent az oktatás lezüllesztéséért. Lehet, hogy még mindig úgy tűnik, jó lesz ez ide, falura a tanulatlan büdösbunkóknak, pedig nem. Nagyon nem lesz jó.