Messze nem a mélylélektani elemzés igényével, csak egy idecsöppent, majdnem-marslakó szemével nézve folytatom a mesét arról, milyennek látom én a granadai embereket. Az biztos, hogy nagyon mások, mint például én. Nem mondom, hogy mint mimagyarok, mert persze mindenki egyéniség és eltér a másik embertől, de azért magyarokról is, spanyolokról is van egy általános összkép, ami […]