Egyetlen Erikának se kelljen magyarázkodnia

Szórakoztató, remek stílusban megírt véleménycikk , de nagyon kérem a szerzőt ne mélyítsük tovább az másik oldalról kiásott lövészárkokat! Sokan kapkodjuk a fejünket mi itt középen (?) több gyermekes, keresztyén, ellenzéki nők. Anyának lenni oltári klassz, ha van bátorság érdemes kipróbálni, de nagyon jó tanulni és karriert managgelni is. Nem akarunk olyan országban élni ahol értékünket a méhünk teherbírásáal mérik, de olyanban sem ahol hitünk és meggyőződésünk átlökdös bennünket egy olyan oldalra ahol nincs keresni valónk!
Anya vagyok, keresztyén, nő, fehér, tetovált, stb… Ez mind meghatározza az identitasomat ,de nem akarom hogy elválasszon másoktól! Hálát adok azokért az előnyökért melyek nem általam szerették és büszke vagyok döntéseim, munkám, erőfeszítéseim eredményeire,mint ahogyan gyerekeimre és mint ahogyan nem vagyok büszke az elhülyített oktatásra, a kifosztott egészségügyre, a 60 cm-es kilátókra az elprivatizált Balatonra a korrupció és arra a halfejre sem akitől az egész rothadó társadalmi morál bűzlik.
Tudjuk mi ellen ,megyünk hát ne tapossunk egymás torkán ezen az oldalon! Legyen nekem itt is szabad lmbtq barátaim mellett heterónak lenni büszkén, vállaltan gyermektelen baratnőim mellett vállaltan sokgyerekesnek lenni, ateista, buddhista, iszlamista embertársaim mellett keresztyénnek lenni… és mind-e mellett ellenzékinek, polgárnak, felelősnek lenni! (Erika)

Úgy gondolom, a fenti hozzászólás borzasztóan fontos. Mindannyiunk számára fontos, akik ebben az országban igyekszünk megélni vagy túlélni az Orbán rezsim romboló ámokfutását. Ez a rombolás mindenhol tettenérhető és az az érzésem, hogy senki nem vonhatja ki magát a hatása alól. A fideszes szalámipolitika egyik eredménye az, amit Erika és még nagyon sok ember megél és habitusának megfelelően megpróbál valahogy kezelni. Mindenki áldozata ennek a hazug rendszernek. Még azok is, akik egyáltalán nem támogatják ezt az országrombolást.

Erikának úgy nincs igaza, hogy közben teljesen igaza van. Az ő hozzászólása nem egy a számolatlanul érkező kikérem magamnak a balettáncosok és kőfaragók nevében is típusú értelmetlen butaság, hanem egyike a nagyon okos és nagyon fontos figyelemfelhívásoknak. Igen, valóban ez történik. Akik középre szorultak, azok érzik a nyomást mindkét oldalról. Érzik azok az idősek is, akik nem csápolnak ájultan az egyre súlyosabb tüneteket produkáló diktátor lábai előtt, sőt, tüntetni járnak és mindenlehető módon kifejezik nemtetszésüket a rendszerrel szemben. Érzik azok a vidékiek is, akik tisztán látják, hogy mi történik az országban, szót emelnek ellene, a maguk lehetősgeinek függvényében tesznek ellene. Sokan érzik. Az előbb azt mondtam, hogy ők középre szorultak. Most hozzáteszem azt is, mindenki középre szorult. Előttünk és mögöttünk is ugyanaz van. Csak a Fidesz. Én – ha kérdezne valaki, de nem kérdez – nem vallanám magam baloldalinak. Azon még nem gondolkodtam el igazán, hogy a liberális kitűzőt magamra aggatnám-e. Talán azt sem. Mégsem hagyott választást a rendszer, ballibsi lettem. Miközben érzéseim és gondolataim szerint valahol középen keresném a helyemet, mert meggyőződésem szerint ott van valahol az optimális állapot, ahol minden rendszer jó elemeiből össze lehet legózni egy működőképeset.

Én is nagyon szeretném jól érezni magam a hívő ismerőseim körében úgy, hogy magam nem vagyok hívő, de szeretném jól érezni magam a jobboldali, baloldali, liberális, konzervatív és mindenféle ismerőseim között is. Ennek így is kellene lennie és ha ez egy normális ország lenne, akkor most nem lenne okunk erről beszélni. De ez jelenleg nem egy normális ország és sajnos beszélnünk kell erről. Hiába akarunk egyszerűen csak felelősen gondolkodó polgárok lenni pártszimpátiától függetlenül, hiába akarunk uniós polgárok lenni nemzetiségtől függetlenül, nem lehet. Nem harcoltuk ki magunknak a jogot és a lehetőséget.

Azt mondtam az imént, hogy Erikának úgy nincs igaza, hogy közben teljesen igaza van. Amiben érzésem szerint nincs igaza, az ennek az oldalnak, vagy mondjuk az ellenzéki médiának a hibáztatása. Egy véleménycikkben egyszerűen nincs lehetőség úgy írni egy jelenségről, hogy minden alkalommal felsoroljuk a kivételeket. Márpedig kivételek mindig vannak. Nem minden politikus korrupt geci. Nem minden nyugdíjas fideszes. Nem mindenki szavazott vidéken a jelenlegi rezsimre. Nem minden fideszes polgármester szemétláda. Nem minden orvos hajt a hálapénzre. Nem minden milliomos stróman. Nem minden vállalkozó adóelkerülő. Nem minden hajléktalan vétlen a sorsa alakulásában. Nem minden kilakoltatott ártatlan áldozat. Hosszan sorolhatnám, de a lényeg talán így is érthető. Hiába tudjuk ezt, nem fűzhetjük mindig hozzá a mondandónkhoz. Ha ez egy normális ország lenne, nem is kellene hozzáfűzni, mert mindenki számára egyértelmű és természetes lenne.

Ha nagyon egyszerűen akarom megfogalmazni az én ellenzékiségem mozgatórugóját, ennyit mondanék: azért küzdök, hogy Erikának ne kelljen soha magyarázkodnia a vallása, a gyerekei vagy gyermektelensége, a politikai hovatartozása, a szexuális beállítottsága és semmi miatt. Egyetlen Erikának se kelljen magyarázkodnia semmi miatt.