De a sittet is nekünk kell majd elhordanunk

2026. április 13., 10:54

De nehéz, uramisten. Bevallom férfiasan, hullámokban tör rám a sírás. Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire boldog! Sokan írtak nekem, sokan megköszönték a munkámat, a munkánkat, az egész szerkesztőségét. Elsősorban: nagyon zavarba ejtő, hiszen nem a mi érdemünk, de természetesen megtisztelő minden kedves szó. Másodsorban: mindenki, aki még nem tette, jó hangosan mondja ki, kiabálja, üvöltse vagy ordítsa ki magából, hogy mocskosfidesz. Nem szép ilyet javasolni, de tapasztalatom szerint ennek ki kell jönnie, segít továbblépni. Köszönjük mindenkinek, aki támogat, bár mi soha nem pártok és politikusok szócsövei voltunk, és nem is leszünk.

Jó lenne azt hinni, hogy mostantól minden sínen lesz, de a romeltakarítás nemhogy hátra van, most kezdődik. Mert lehet, hogy tégláról téglára lebontottuk ezt a korrupt rendszert, de a sittet is nekünk kell majd elhordanunk. Öröm és öröm. Kicsit olyan érzés, mint a rabszolgának, akit felszabadítanak. Vagy olyan, mint Edmond Dantès, aki egyszerű tengerészből Monte Cristo grófjaként vesz elégtételt azokon, akik ártatlanul börtönözték be. Nem feltétlenül szeretem ezt a megfogalmazást, de most tényleg a jó győzött a rossz felett, a szó legszorosabb értelmében.

Nem kell többé szégyenkeznie senkinek, ha mondjuk külföldön megkérdezik tőle, hogy honnan jöttél. Nem kell összekuporodva azt mondani, hogy Hungary, mert most már büszkén, hangosan ki lehet mondani, sőt felállva, a szívünkre tett kézzel kiabálni, hogy magyar vagyok! Magyarok vagyunk újra, megszabadultunk a zsarnoktól, a szétesett tábornoktól, aki naponta hozott ránk szégyent az egész világon a táskahordozójával együtt, aki valamiért tegnap óta eltűnt és nem ad életjelet magáról. Ja, de. Állítólag keményen darál éppen. 

Mindenki teljes joggal legyen büszke, és élvezze ki ezt a történelmi pillanatot! Még mindig fogalmam sincs, hogy ez hogy sikerült, talán túl régóta él bántalmazásban ez a nemzet, talán túl régen elvették tőlünk a hitet és a reményt, hogy lehet még ebben az országban friss levegőt szívni a szarszag helyett. Kicsit már el is felejtettünk bízni magunkban. Nekem ma bizonyosan minden szebb lett, a madarak is mintha hangosabban és vidámabban csiripelnének, az emberek mintha mosolyognának egymásra, azt érzem, hogy most nem a szokásos, szürke rutin van, hanem ünnepnap. Az meg külön jó, hogy a természet is velünk kel életre, ez a hosszú ideit tél is néha olyan érzéseket keltett sokunkban, hogy soha nem lesz vége ennek. Hogy a szarszag és az égig érő szarkupac mindig bele fog rondítani a mindennapjainkba, annak ellenére is, ha az ember nem is feltétlenül követte a napi eseményeket. Ez a rohadék – mert az, bocsánat, de nem tudok róla másképpen nyilatkozni – ahogy Bálint barátom és kollégám írta, megmérgezte a magyar társadalmat. Gázlángozott olyan emberekkel, aki sokan tényleg kezdtek beleőrülni, abba, amivel etette őket folyamatosan. Az utóbbi időszakban meg pláne, én is sokszor úgy éreztem, hogy becsavarodok, hogy nem fogom bírni az abszurditásnak ezt a szintjét. A fullba tolt, eszelős ukránozást pláne. 

Mint ahogy sokszor írtam is, annyira szürreális volt körülöttünk minden, hogy nehezen lehetett megtalálni a szavakat erre az állapotra. Hát még írni róla és elmagyarázni, hogy ami történik, az nonszensz, az sokszor egy vicc, egy tiszta hülyének nézés. Mert Júdás erre játszott és a falig tolta és fene tudja, talán el is hitte, hogy be fog jönni neki: hülyének nézett mindenkit, maga köré gyűjtötte az ország hülyéit, hogy ezt demonstrálja rajtuk keresztül az egész világnak. Nem, nem és nem. Ez az ország nem félanalfabéta, fogalmatlan idióták halmaza.

Egyébként az megvan, hogy kire mondták a görögök anno, hogy idióta? Azokra, akik nem vettek részt a politikában, pedig ez a demokrácia, a közös jövőnk záloga. Részt venni, véleményt mondani, számonkérni. Nem négyévente, hanem folyamatosan. Figyelni kell, mert ha nem figyelünk, akkor megint kapunk egy Orbánt a nyakunkba. Mondjuk én meg vagyok győződve arról, hogy ez az ember a létező leggonoszabb és leggátlástalanabb szarházi, akit az úgynevezett politika kitermelt magából és tényleg, minden túlzás nélkül gonoszabb és betegebb rengeteg sok becstelen elődjéhez képest. Felsorolhatnám, kikre gondolok, de most már felesleges. Ez az ember nyomorgatta a saját polgárait, félelemben tartotta a saját népét, és nem csak a kitalált veszélyekkel és ellenségekkel riogatta, hanem arra játszott, hogy elharapják egymás torkát. Utált mindenki mindenkit, családok, kapcsolatok, barátságok mentek rá ennek a pusztító bandának a tevékenységére. Ez a szarházi magára öltötte a náci és fasiszta ideológia light változatát, és ez talán ordenárébb és aljasabb volt annál is, amit ezeknek a beteg rendszereknek az egykori alakjai műveltek. Mert azok legalább meggyőződésesek voltak, és vállaltak, amit tettek, de ez? Ez még ahhoz is gyáva és gerinctelen, hogy beismerje a tetteit. Ez egy jellemtelen senki. Egy gyáva rongyember, aki azt ígérte, hogy egy nagy vereség után lemond. Ennél nagyobb vereséget nehéz elképzelni, de ő ennek ellenére ott hörgött tegnap este a magáról elnevezett borzalomban Bálnában, hogy ő nem adja fel. Nem, nem, soha. Egy baj van. Ha te nem, akkor majd mi feladjuk neked. A pizsamádat.

Magyar Pétertől meg elvárjuk, hogy amint elfoglalja a helyét és felesküszik a miniszterelnöki pozícióra, kezdődjön el és történjen meg az elszámoltatás, az összes tolvajt és ingyenélőt egyesével szedjék össze, és ahogy ígérte, induljon el az Út a börtönbe program. Mert ha most futni hagyják a sok szarházit, akkor megint ott leszünk, ahonnan indultunk. Ennek az országnak és a mindenkori vezetőinek meg kell tanulniuk, hogy mostantól mindennek lesz következménye, és számon lesznek kérve. Jelen esetben azok is, akiket most oda ültettünk oda, ahonnan a Fideszt elkergettük.

Nem lesz lopás, csalás és hazudozás. Egy új fejezet kezdődik ma. Mind részesei vagyunk. A munka most kezdődik el.

Ceterum censeo: a Fidesz nevű pártot sóval kell beszórni! De legalábbis az utolsó tégláig elszámoltatni.