Nem sokkal azután, hogy tegnap reggeli pártrádiós imájában elsütötte az őrségben álló katonák jól ismert, rengeteget idézett történetét (nyilvánvalóan saját magára vonatkoztatva, én pedig elhiszem neki, mert nem voltam/vagyok/leszek katona), akik pontosan tudják, hogy az éjszaka mindig a hajnal előtt közvetlenül a legsötétebb; hogy most is így állunk, ez a legsötétebb óra, amiben vagyunk, mert […]