Nem akarok úgy tenni, mintha akárcsak sejtésem volna arról, hogy milyen lehet egy ereje teljében lévő, kvázi félprofi sportolóként élő, a szakmájában sikeres, briliáns elméjű, empatikus fiatalember helyében lenni, amikor közlik vele a diagnózist: gyógyíthatatlan, halálos beteg, legfeljebb néhány éve van hátra, és magatehetetlenül, de ép elmével kénytelen végigszenvedni ennek az időszaknak a nagy részét. […]