Nem tudom, hogy mikor szakadt fel belőlem utoljára olyan tömény, koncentrált, nyomdafestéket nem tűrő keserűség (mentségemre szóljon, hogy személytelenül szidtam a kurva életet, mint a bokrot), mint ami Szijjártó külügyminiszter pekingi közmédiás megszólalása nyomán, amelyben lelkesen beszámolt a főnöke és a moszkvai tömeggyilkos tegnapi találkozójáról. Amely kétoldalú találkozó önmagában is szörnyű volt, nemcsak annak a […]