A falusi kasszás, akinek szar a píárja, de nem tett le arról, hogy ő legyen Európa vezetője
Molnár Bálint | 2019. Május 6, Hétfő
Nem szeretném, ha az olvasó gőgösnek tartana, aki semmibe veszi az ő hozzászólását, ezért gyorsan reagálok rá. Azt írja: „Ön már megint általánosít, pedig most sem kellene.” Először az a kérdés merült fel bennem, hogy ha „már megint”, akkor ezt bizonyára sokszor teszem, ha tetszene esetleg példákat hozni – de aztán úgy döntöttem, nem ironizálok. […]
Szervusz, drága barátom! A drágát konkrétan írtam, forintosítható értelemben. Jó, nekem már mindegy is, mióta kiléptünk belőled ugye, azóta legalább nem az én zsebemben turkálsz, de azért csak megállt a kezemben a kanál, amikor hallom, mi történt Jászkarajenőn. Itt van az, nem messze tőlünk, merthát semmi sincs messze, kicsi ország ez. Már ameddig vissza nem […]
Az ő aláírása van a Pulitzer-díjamat igazoló, szép, üveg alá tett lapon. Ő is adta át 2003. március 16-án. Egy nappal a 60. születésnapom után. Kezet nyújtott, gratulált, ez eddig a protokoll, aztán közelebb húzott az elnöki asztal fölött, és halkan azt mondta, ennek már nagyon ideje volt, hol voltál eddig. Majd elmondom, súgtam vissza. […]
A tegnapi napon ismét megtapasztaltam, miért nem negatív, mint inkább pozitív dolog az, ha különböző kulturális háttérrel rendelkező emberek gyűlnek össze egy helyen. Ahelyett, hogy a különbözőségek egymást kioltanák, egy olyan egyveleget képeznek, amely sehogy másképpen nem jöhetne létre. Egy helyi carmen – Granadában így hívják a régi arab palotákat, ahol a tehetősebb polgárok éltek […]