Orbán idegességében már a száját nyaldossa

Nagyszerű jelenetek játszódtak le a Fidesz-KDNP által már egyébként is nevetségessé tett parlamentben. Az ellenzéki politikusoknak a kormánypárti kétharmadot követően valós szerepe már évek óta nincs az Országházban, azonban sokan a mai napig bejárnak. Ez ugyanis a munkájuk, annak ellenére is, hogy azt elvégezni nem igazán tudják, hiszen szavuk sem lehet semmiről. Tavaly, a rabszolgatörvény bevezetésekor az ellenzék végre felfogta, hogy vagy megtesznek mindent, hogy a választópolgároknak megmutassák, hogy elítélik  a kormány munkáját, vagy továbbra is némán ülnek a padsorokban és tovább nyomkodják gombjaikat. Akkor, még december végén úgy döntöttek, hogy hangot adnak elégedetlennségüknek. Összefogtak és közösen léptek fel Orbán uralkodásával szemben.

Ennek eredményeként januárban komoly tüntetések kezdődtek, amelyek egy kis hitet adtak minden épeszűen gondolkodó magyar állampolgárnak. Azokban a napokban jó érzés volt magyarnak lenni, de persze a már megszokott módon azt is sikerült tönkretenni akkor, amikor rossz taktikát választva kijöttek az MTVA épületéből és véget értek a megmozdulások. Ilyen jelen pillanatban nem várható ugyan, azonban az önkormányzati választások egy olyan új lendületet adhatnak az ellenzéki pártoknak, ami változást hozhat az ország életében. Elég csak megnézni, hogy miféle pánik uralkodik a kereszténynemzeti oldalon, mióta Budapest mellett 10 megyeszékhelyet is elveszítettek.

A mai napig nem ocsúdtak fel abból a vereségből, amire jól láthatóan nem számítottak. Alábecsülték az összefogást és alábecsülték a Borkai-ügy jelentőségét is. Az őszi parlamenti ülésszak a mai nappal kezdődött meg, ahol is az elleznéki és független politikusok jól láthatóan erőt merítettek az önkormányzati választások sikereiből. Hadházy Ákos sikeresen felbosszantotta Orbán Viktort, valamint az egykori – nem vagyok benne biztos, hogy ma ne lenne az – kommunista házmestert, Kövér Lászlót. Öröm volt nézni, ahogy a teljes Fidesz-frakció egy emberként ugrott – még egy nemzeti zászlót is lenyúltak a cél érdekében -, hogy megvédje a főnököt.

Orbán jól láthatóan nehezen tűri, ha valaki nem adja meg neki a tiszteletet. Hadházy a miniszterek elnökének beszéde közben feltartott tábláival nyelvcsapkodási reakciókat váltott ki Orbánból. Nem győzte nyaldosni a száját idegességében. Ő maga persze nem mondta ki, hogy mennyire felháborította, esetleg megsértette Hadházy produkciója, de megtették ezt helyette alatvalói, Kövér és Kocsis Máté. A pár perces közjátékot követően azonban kiderült, hogy nem Hadházy volt az egyetlen, akinek volt egy pár keresetlen szava Orbánhoz. A legerősebbet talán Jakab Péter képviselő mondta:

“a miniszterelnök sem az őfelsége, hanem egy közönséges bűnöző, akit el fogunk számoltatni”, mire Kövér elvette tőle a szót, és figyelmeztette, hogy tartsa tiszteletben Orbán méltóságát. – 444

Jakab kijelentésével igen nehéz lenne vitatkozni. Orbán ugyanis valóban nem egy király, aki úgy uralkodik a nép felett, ahogy jónak érzi. Az, hogy Orbán valóban egy megválasztott vezető igaz, azonban az is, hogy 2010-et követően azért maradhatott hatalmon, mert úgy változtatta meg a játékszabályokat, hogy minden neki kedvezzen. A választási törvényt átírta, a sajtót megkaparintotta, a bíróságok az ő kezében vannak, mint ahogy a választások tisztaságát, valamint a pártok költéseit ellenőrizni hivatott szervezetek is. Ezzel végső soron szabad kezet kapott ahhoz, hogy úgy csalja el a választásokat, ahogy csak akarja, ahhoz senkinek egy szava sem lehet. Azzal Orbán azonban nem számolt, hogy mindezek ellenére is előfordulhat az, hogy az emberek úgy döntenek, elég volt.

Noha az ellenzéki plakátokat a legtöbb helyen vagy ki sem helyezhették a jelölő szervezetek, vagy egyszerűen letépkedték, mégis volt sok olyan település, ahol a lakosság nemet mondott Orbána maffiarendszerére. A Fidesz számára a legnagyobb pofon persze Budapest elveszítése volt, ami ingerültté tette a teljes vezetést. Visszatérve Kövér Jakab Péternek szánt mondandójához, arra azért kíváncsi lennék, hogy a parlamentben talán legtöbbet kommunistázó házmester miért gondolja azt, hogy Orbánnak még van méltósága? Mégis mik azok a mozzanatok, amelyek ezt hitették el vele? Orbán a Boldog Karácsonyozásával – illetve egyéb nevetséges és tahó megszólalásával – egymaga többet tett a tisztelt ház méltóságának lerombolásáért, mint bárki más az elmúlt évtizedekben.

Önök nem működtetik, csak kifosztják ezt az országot, visszaélnek az emberek türelmével”

Megint csak igaz szavakat hallottunk a Jobbik frakcióvezetőjétől, aki ismét kihúzta a gyufát Kövér Lászlónál azzal, hogy elvtársnak nevezte felszólalásában. Pedig Kövérnél kommunistább – egykori? – kommunista talán nem is ül ma az Országházban, ezért ezt akár vehette volna dícséretnek is. Az sem segít túlzottan a demokrácia álcájának fenntartásában, hogy a házmester egy WC nagyságú karámba tereli azokat az újságírókat, akiknek pofátlan módon kérdésük lenne bármely honatyához is.

A feszültség és elfojtott agresszió egyre inkább a felszínre tör, ami annak a jele, hogy a hatalom egyre inkább tart a népakarattól. Noha talán még nem hiszik el, de hamarosan el kell, hogy jussanak akár addig is, hogy elgondolkozzanak azon, mit is fognak csinálni akkor, amikor búcsút kell mondaniuk a hatalomnak és a luxusvilláikat egy börtöncellára lesznek kénytelenek lecserélni. A Fidesz megindult a lejtőn lefelé, ahol az egyes elemek hógolyóként fogják mégnagyobbá tenni a pusztítást párton belül. A Borkai-ügy csak a kezdet volt, csak idő kérdése, hogy mikor következik a Rogán, Lázár, Farkas, vagy Kubatov-ügy. Abban ugyanis biztosak lehetünk, hogy nem a Borkai-család az egyetlen, amelynek akad takargatnivalója. Az embereknek kezd elegük lenni, ez október 13-án elég egyértelművé vált.