A lerabolható vagyon korlátozott, az étvágy azonban korlátlan

Ha jól értelmezem az olvasottakat – többnyire szokott menni a dolog, már amennyiben van bármi értelme annak, ami le vagyon írva -, Jurák Kata tökön rúgta a kenyéradó pártját. Összehozott ugyanis egy remek kis cikket arról, hogy külföldről nem szabad elfogadni pénzt, amelyik párt választási kampányába belekeveredik ilyen támogatás, az a párt nemzetbiztonsági kockázatot jelent, törvényellenes a működése és árulja a hazát elfelé. Az igaz, hogy természetesen a PestiSrácok munkatársa nem éppen arra a pártra gondolt, amelyiknek a munkahelye a megélhetését köszönheti, de hát semmi nem tökéletes.

Sajnálatos módon (mármint a Fidesz szempontjából sajnálatos) Hadházy Ákost nem sikerült elhallgattatni, pedig igen komoly erőfeszítéseket tettek ebben az ügyben.

Amennyiben valóban fontos szempont a finanszírozás forrása, akkor feltétlenül a végére kell járni ennek az ügynek is. Még akkor is, ha az uniós polgárok tudtukon és akaratukon kívül támogatják anyagilag a kormánypártnak látszó csoportosulást. Hiszen akkor – meg egyébként is – nemzetbiztonsági kockázatot jelent a Fidesz. Gondolom, hogy Jurák Kata rárepül az ügyre, és komoly tényfeltáró riporttal rukkol elő. Ebben az esetben rendelkezésre állnak a bizonyítékok is, nem nagyon kell feltételezésekre és találgatásokra hagyatkozni. A Fehér Petra által vezetett egyesületről minden adat rendelkezésre áll a bíróság honlapján. Ott a bevételek részletezése is, túl sokat dolgozni sem kell vele, Hadházy Ákos elvégezte a munka döntő részét. Sőt, Hadházy a feljelentést is megteszi, már azzal sem szükséges bajlódni.

Tényleg ideje lenne kiszórni a szemetet. Jobbról, balról, középről, mindenhonnan. Csakhogy a kormánymaffia annyira a szélsőjobbon csimpaszkodik, hogy onnan jobbra legfeljebb a világűr van. Akkor is ez az igazság, ha üvöltve tiltakoznak. Talán annyi a szerencsénk, hogy szó sincsen elvekről, sem meggyőződésről. Egyszerű anyagi érdek húzódik minden mögött, amit csinálnak. Márpedig akkor azok, akik szükségszerűen kiszorulnak a húsosfazék közeléből, igen könnyen azok ellen fordulnak, akiknek továbbra is bőven csorog a közösből. Abból a közösből, ami speciális módon értelmezendő. A köz adja össze – persze nem önként, de hát erre valók az adók, járulékok és egyéb sarcok -, de nem a köz érdekében használja fel a kormány, hanem a saját érdekében osztja szét a kedves kis diktátor. A szolgákat meg kell fizetni, máshogyan nem tartható meg hosszú távon a hatalom.

A lerabolható vagyon korlátozott, az étvágy azonban korlátlan. Ezt láthatjuk mindenhol. Aki egyszer belekóstolt a hétköznapi ember számára elképzehetetlen vagyon megszerzésébe úgy, hogy közben a törvények felett állónak érezheti magát, az nem fog tudni megállni. Egészen egyszerűen nincs annyi pénz, amennyire azt mondaná az ilyen ember, hogy elég ennyi, ezentúl becsületes lesz. Nem elég, semennyi nem elég. Éppen ezért fordulhat az elő, hogy amikor már degeszre zabálta magát az illető, akkor elkezdi bevonni a családja tagjait. Mindenhol ezt láthatjuk, nem is érdemes elkezdeni sorolni a neveket. Mindannyian tudjuk, kikről van szó.

Amit nagyban látunk, ugyanaz történik az alsóbb szinteken is. Legfeljebb mások a nagyságrendek. Nem milliárdok, csak tízmilliók. De egyvalami ugyanolyan lent is, fent is. A telhetetlen mohóság. Mára olyan a rendszer, mint egy sokszoros áttétes rák az emberi szervezetben. Egy pontból indult, de elszaporodott, mindenhol ott van és szívja el az életet. Az a jó hír, hogy ameddig az ember belehalhat a betegségbe – ekkor maga a betegség is elpusztul ugyan, de az a betegen már nem segít -, az ország nem fog belehalni. Túléli a maffiát, az Orbánokat, Borkaikat, túléli a Jurákokat is. Azonban legalább egy, de inkább több generáció fizeti meg az árát annak, hogy a Ráhelek tízmilliós kistáskával pompáskodhatnak, a Cilik új mellett és új fogsort csináltatnak, a helyi kiskirályok dőzsölhetnek. Végül meg fogják fizetni az árát akkor is, ha most nem hisznek ebben. A baj csak az, hogy mi is megfizetjük. És csak reménykedhetünk, hogy az unokáink már nem fognak ebbe belerokkanni.