Akkor most ünnepélyesen elcsomagolom a glaszékesztyűmet, megnézem, hogy a kisujjam milyen pozíciót ír le éppen a többi ujjamhoz képest, és a rám jellemző visszafogottsággal megpróbálom értelmezni azt a nagyszerű hírt, amely szerint Vizi E. Szilveszter érkezhet az MTA-tól erővel elszakított kutatóhálózatok élére. Minden bizonnyal a sors kibaszatos iróniája lehet, hogy pontosan ugyanaz a fideszes Magyar Hírlap […]
Brüsszelt megállította jó királyunk, Junkerrel most nem érdemes kampányolni, Sargentini nem indult a választásokon, Soros Györgytől már kiütése van mindenkinek. A harci helyzetet azonban fenn kell tartani, mert békeidőben nem viseli jól a nép a kifosztást. A hajléktalanok láthatatlanok – főleg nyáron, mert ilyenkor nem kényszerülnek be az aluljárókba -, úgyhogy maradnak az örökzöld migránsok. […]
Olykor belebotlok abba az állításba, hogy az ellenségem ellensége a barátom. Van egy olyan érzésem, hogy ez egy istentelen nagy marhaság, bár erre már nyilván sokan rájöttek. Nézetem szerint ez még részlegesen is egy marhaság, úgy értem, abban a pillanatban, amikor az ellenségem ellensége éppen nyírja kifelé az ellenségemet, én akkor sem érzek iránta barátságot. […]
Olvasom az ifiasszony eszefuttatását. Értekezik ő arról, hogy miért nem tudja támogatni a Pride-ot. Olvasom és tökéletesen megértem. Igaza van. Én is voltam ifjú és bohó, amikor minden érdekelt és lázadtam minden ellen, ami begyepesedett, vaskalapos, savanyú, sótlan, ócska. Nálam ott csúszhatott félre a dolog, hogy ma is éppen úgy utálom a maradi majdénmegmondom, énjobbantudom, […]
