Amikor már tényleg nincsen lejjebb, akkor előkapják az ásót. Mert az mindig van náluk, de ha nincs, akkor tíz körömmel, foggal, nyelvvel, akárhogy, de lejjebb  ásnak. Egészen a bűzös, fortyogva bugyogó legaljáig, ahol végre otthon érzik magukat. Tüntetnek a diákok? Romlott, tehetségtelen,  jobb esetben ostoba kis taknyok, igazán verhetné őket az apjuk. Tüntetnek a szülők? […]