Kinek az érdekében?

2013-ban a magyar kormány államosította a magyar tankönyvpiacot. Ez a valóságban annyit tesz, hogy a magán tankönyvkiadókat ellehetetlenítették, monopol helyzetbe hozva a Könyvtárellátó Nonprofit Kft.-t. Ez a nagyszerű ötlet már a kezdetekkor is hatalmas ellenállásba ütközött, ugyanis a tanárok és a szülők is tiltakoztak a döntés ellen. Ez a kormányt természetesen nem érdekelte, egyeztetni nem akart, a parlamenten áttolta amit át kellett és megkezdődött a gyermekek agymosása. A korábbi, körülbelül 5000 választható tankönyvből 500 lett, ami természetesen meglátszik a színvonalon is. Az állam által tönkretett magánkiadók az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordultak, amely a tegnapi napon jogerős döntést hozott, melyben elmarasztalta Magyarországot a tankönyvpiac állami monopolizálása miatt. Ez azonban természetesen nem érdekli a kormányzatot, mivel nekünk nemzeti szuverenitásunk van:

Az Emberi Jogok Európai Bírósága a magyarországi tankönyvkiadás- és forgalmazás 2011-es, illetve 2012-es centralizálása miatt indított eljárást. Az eljárás eredményétől függetlenül a Kormány továbbra is kitart a tankönyvellátás megújult rendszere mellett, hiszen ezáltal a tankönyvek iskolákba, tanulókhoz való eljuttatása átláthatóbb, biztonságosabb, kiszámíthatóbb és ellenőrzöttebb lett. 

Tehát pontosan az történt, amire számítani lehetett. Az EMMI akkor is kitart a saját igaza mellett, ha az ügyben érintett minden egyes csoport tiltakozik az ellen. Az EMMI-t még azt sem érdekelte hogy a strasbourgi bíróság kimondta: sem a szülőknek, sem a diákoknak nem származott semmiféle valódi hasznuk az új rendszerből. Az állami tankönyvek siralmasak, ami érdemben meghatározhatja gyermekeink szellemi fejlődését, ezért sem mehetünk el emellett szó nélkül. Itt ugyanis nem arról van szó, hogy egy valóban szakértelemmel rendelkező cég épít fel egy új futball stadiont Bivajbasznádon, vagy a felcsúti gázszerelő valamelyik fiókcége. Itt arról van szó, hogy elfogadjuk-e azt, hogy a kormány hazugságokra és kirekesztésre neveli gyermekeinket, vagy sem. Itt már bőven nem csak arról van szó, hogy egy sor, egyébként évtizedekig sikeres magáncéget tönkretett az állam, hanem arról, hogy elfogadjuk-e, hogy gyermekeink jövőjének tönkretételét.

Noha az államosítás folyamata már 2013-ban megkezdődött, azonban még éveket kellett várni arra, hogy ez a valóságban is életbe lépjen. A kormány kezdésként kísérleti tankönyveket adott különböző iskoláknak, amelyek használatát követően megkérdezték a diákok és tanárok véleményét. A 2016 nyarán készült felmérés lesújtó volt, a tanárok mindössze 22,7 százaléka mondta azt, hogy jövőre is szívesen tanítana az állami tankönyvekből. Felépítésük logikátlan, sokszor hibákkal teli, ami egy tankönyvben természetesen nem elfogadható. Ezt követően, 2018 augusztusában lejárt a magánkiadók közismereti tankönyveinek engedélye, köztük az akkori listavezető Mozaik Kiadónak is, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy állami támogatásban – vagyis a gyermekek számára ingyenesen – elérhető könyvek listájáról kiszorultak és helyüket olyan, az állam által felvásárolt kiadók vették át, mint például az Apáczai Kiadó. Lássuk a kiadó vezetője hogyan döntött a csatlakozás mellett:

Ott kezdődött, hogy részt vettünk feleségemmel a Thália Színház Veled Uram! című díszbemutatóján. A drámai végkifejletben ott áll Szent István a színpadon fizikálisan, mentálisan, pszichésen, naturálisan mezítelen felsőtesttel kiszolgáltatottan, kezében a Szent Koronával. Miután a gaz Orseolo Péter megvakította Vászolyt, Szent Királyunknak nem volt kire hagyományoznia a Koronát, ezért felajánlotta a nemzetnek, Szűz Máriának… Ebben a tragikusan megrázó pillanatban nagyon halkan súgtam feleségemnek, hogy (már bocsánat, az érdemtelen hasonlatért!) nekünk nincs koronánk, de mi is felajánljuk az Apáczai Kiadót ennek a Nemzetnek, ennek a Hazának, „a homloknyi Magyarországnak. – Esztergályos Jenő

Hogy az államosítás mit is jelentett a gyakorlatban, azt a következő, már állami tankönyvekben megjelenő feladattal lehetne szemléltetni:

Fotó: olvasó,444

A kormány indoka a magánkiadók elleheteltenítésére a következő volt:

• Fontos, hogy egységes tankönyvekből tanuljanak a diákok, így sem az iskolaváltásnál, sem a felvételinél nem okozhat problémát az eltérő ismeretanyag – Rétvári Bence
• Azért is lesz jó az új rendszer, mert a Kelló (Könyvtárellátó Nonprofit Kft.) ugyan nagyobb árréssel dolgozik, mint korábban a kiadók, de az így keletkezett nyereséget visszaadja az iskoláknak.

Az első gondolat már önmagában is marhaság, ugyanis a kiegyensúlyozott oktatáshoz szükség van oktatási szabadságra. A tanároktól nem lehet elvenni annak lehetőségét, hogy több könyv közül válasszák ki azokat, amelyekből véleményük szerint a leginkább megoldható a gyermekek tanítása. Azzal, hogy az állam dönti el önhatalmúlag, hogy miből tanulhatnak a gyermekek és miből nem, pontosan az oktatási szabadságtól fosztják meg magyar diákok százezreit. De hogy ezt nem csak én gondolom így, arra jó példa Romankovics András tankönyvszerző véleménye is:

A hetvenes évekbe megyünk vissza, hogyha az a tendencia érvényesül, hogy mindenkinek ugyanazt. Ahhoz, hogy ebből előrelépjünk, pontosan az kell, hogy legyen szabadság, legyen választék, hiszen a pedagógusok a tanítók nagyon jól tudják, hogy egy bizonyos összetételű osztályban nem biztos, hogy ugyanaz a tankönyv vezet eredményre

A második szempont – miszerint a Kelló által elért nyereséget visszaosztják az iskoláknak – sem egy erős indok, a cég ugyanis már rögtön a második évében, 2014-ben veszteséges volt, méghozzá nem kis mértékben. A korábbi 250 millió forintos nyereségből egy év alatt 140 milliós veszteséget termeltek, amit nehéz lenne pozitív tényként elkönyvelni. Tehát kijelenthető, nem volt igény – a kormányoldalt kivéve – a tankönyv-rendszer államosítására, mégis megtörtént. Az ingyentankönyvek ígéretével – ezek a valóságban olyan csere tankönyvek, amikbe a diákok nem írhatnak, azt vissza kell adniuk, valamint minden sérült könyvért a szülőnek fizetnie kell – próbálták meg rávenni a családokat arra, hogy válasszák az állami tankönyveket, még akkor is, ha egy kicsit romlik ezzel a színvonal. Ezt azonban érdemes jól átgondolni, hiszen az így megspórolt pár ezer forintért cserébe gyermekeink jövőjét tesszük kockára. Ahhoz ugyanis, hogy a megfelelő tudásra tegyenek szert, megfelelő tankönyvekre van szükség. Olyanokra, amelyekből gond nélkül elsajátítható a diákok számára megfelelő tudás. Enélkül a tudás nélkül egy teljes generáció sorsa kerül veszélybe, amit később már nem lehet jóvá tenni.

A Szülői Hang Közösség egy kiáltványt tett közzé, amelyhez már 5378 ember csatlakozott az ország 915 különböző településéről és amelyben a piac monopolizálása és annak hatásai ellen tiltakoznak. Ők és sokan mások országszerte tisztában vannak azzal, hogy gyermekeink jövője a tét. Immár a strasbourgi bíróság is kimondta: az, amit a magyar kormány művelt szabálytalan és káros, változás mégsem várható. A kormány véleménye szerint ugyanis:

1,5 millió tanuló érdekeit nem képviselheti 3900 e-mail cím 

A kérdés már csak az, hogy a kormány miért érzi magát felhatalmazva arra, hogy a diákok, tanárok és szülők ezreinek véleményét teljesen semmibe véve, önhatalmúlag döntsön diákok százezreinek sorsáról? Ők mégis kinek az érdekeit képviselik?